Az első napok Londonban teltek. Egy vasárnapot és egy hétfőt töltöttem ott. Mivel ez utóbbi egy úgynevezett Bank Holiday volt, a londoni emberek nagy része hosszú hétvégére ment, az üzletek nagyobb része zárva volt, a város szinte kiürült. Nagyon furcsa volt így látni egy metropoliszt. 

A képzés kedden indult Cheltenhamben. Hét TTK-s és még kilenc bölcsész szakos tanár részvételével. A legtöbben Olaszországból és Spanyolországból érkeztek. Magyar csak én voltam, de volt három osztrák résztvevő is. Először egy átfogó képet kaptunk a brit oktatási rendszerről, jelenlegi helyzetéről. Nagyon elgondolkodtató volt számomra, hogy az oktatónk szerint, ha szintkülönbség van a diákok ismeretében, a tanár legjobban teszi, ha a több tudással rendelkezőkhöz igazítja a tanórát.

Szerdán indult a nyelvi fejlesztés. A hét hátralévő részére egy nagy tapasztalattal rendelkező oktatót kaptunk. Nehéz dolga volt, hiszen A2-es és C1-es szintek között mozgott a részvevők ismerete. Csak gratulálni tudok, hogy ekkora szintkülönbséget is sikerült összefognia úgy, hogy mindenki tudott valamit hasznosítani. Többek között foglalkoztunk a legendás angol udvariassági kultúrával, azok megfelelő alkalmazásával. Meglehetősen szórakoztató formája volt ez a tanulásnak.

A képzés második hetében módszertani témákkal foglalkoztunk, szerdától külön csoportban a TTK-s és a bölcsész kollégák. Speciálisan a tantárgyak kétnyelvű oktatásához szükséges szempontokra fókuszálva. Örömmel hallottam egy számomra már ismerősen csengő kifejezést: TBL azaz task based learning. Kis idő múlva rá is jöttem, hogy Szilágyi Rita tanártársam beszámolójában olvastam. Nálunk azonban természetes módon a téma mindig adva van (egy tantárgy maga), azon sokat gondolkozni nem kell, legfeljebb néhány apróságot tudunk változtatni a témában. Viszont rengeteg lehetőségünk van abban, hogy hogyan adjuk át a tudást. A CLIL (Content and Language Integrated Learning) lényege ugyanis az, hogy tantárgyat tanítunk méghozzá két nyelven. Anyanyelven és angolul. A képzésen külön nyomatékosították, hogy ezt tartsuk szem előtt. Vagyis ha egy definíció vagy bármi újdonság jön, azt minden esetben mindkét nyelven meg kell tudni fogalmazni. A nyelv tehát nem mehet a szakma rovására. Az idegen nyelv is csak egy eszköz, hogy megtanuljunk valamit. A kétnyelvű oktatásban mintegy "melléktermékként" nő a nyelvi készség. Rengeteg hasznos anyagot kaptunk egy óra levezetéséhez: szakkifejezések, definíciók, tipikus mondatok, feladat-ötletek és természetesen udvariassági formulák. Ha mindez nem lenne elég, akkor különféle, hasznosabbnál hasznosabb weboldal címekkel is elláttak bennünket, melyeknek egy jó részét ki is próbáltuk.

A képzés részeként ellátogattunk Wales-be, a Big Pit nevű, ma már nem működő bányába. Wales gyönyörű, az Agatha Christie filmekből ismerős vidéki Angliára hasonlít. Ezért a mondatért bizonyára megkapnám a magamét az első olyan walesitől, aki ráengedné a GoogleTranslatort erre az oldalra. Ők ugyanis nagyon büszkék arra, hogy nem angolok, saját nyelvük van, amit az utóbbi húsz évben mindenhol használnak, és ami mindenhol megelőzi az angolt. A bányában sok bányagépet láttunk és egy volt bányász kalauzolt minket, így első kézből kaptunk információt a bányászat történelméből és az 1984-es általános bányászsztrájkról. Ez utóbbiról készült képpel börét is lehet vásárolni az ajándékboltban. Megtudtuk azt is, hogy Margaret Thatcher közelmúltban bekövetkezett halála nem rázta meg különösebben a bányászokat.