Egy egészen új nevű technikát tanultunk. A szövegdiktálásnak egy művészi fokon megszerkesztett formája, amiben a felvezetéstől a házi feladatig minden elem a motivált és bizonyos mértékig spontán nyelvtanulást szolgálja.

Itt a dictogloss erősen lecsupaszított csontváza: http://esolonline.tki.org.nz/ESOL-Online/Teacher-needs/Pedagogy/ESOL-teaching-strategies/Oral-language/Teaching-approaches-and-strategies/Writing/Dictogloss

Itt pedig egy nagyon jó konkrét példa bevezető gyakorlattal, de csak a foglalkozás első fele van részletezve: http://lessonstream.org/2015/10/04/a-great-catch/

Ahogy végigcsináltuk a feladatsort, nyilvánvalóvá vált, hogy az, ami a lediktált szöveg ellenőrzése után következik, az legalább annyira fontos, mint ami addig történt: az új nyelvi elemekre való rácsodálkozás, az új lexika megértése, az ismert elemek megerősítése, a kiejtés pontosítása. A dictogloss használatakor a diákok egymásnak magyarázzák, mi hogy lehet, vagy épp nem lehet, közben észrevétlenül erősödik a nyelvtani magabiztosságuk. És éppenséggel az sem baj, ha a folyamatos jelenidőt olyan hevesen magyarázzák, hogy áttérnek az anyanyelvükre.

Jess visszatérő tanácsa: az anyagot ahol lehet, emeljük fel a lapról - azaz tegyünk az órába mozgással, átrendezéssel járó feladatokat. Persze, ezt én is szeretném, de ötletem nem sokszor van rá. Jess tanított egy technikát: a neve rafiaszoknya, angolul grass skirt, mert a lapot egyik oldalán mélyen csíkokra kell vágni. Minden csoport ideálisan más színű szoknyát kap a táblára ragasztva. Ez egy versenyeztető feladat, amit én alapvetően nem szeretek, de játszani jó volt, tehát ki fogom próbálni. A csíkokon bármi lehet, ami feladat, és oda lehet írni rá a választ. Minden csoportnak ugyanaz van a lapján. Szabályok: minden csoportban van egy futóember, egyszerre egy csíkot szabad leszakítania, és csak akkor mehet a következőért, ha a tanár jóváhagyta az előzőn a választ. Az a csapat/pár nyer, aki elsőként lett kész.

Mindig is úgy gondoltam, hogy a nyelvet nem lehet "megtanítani". Csak lehet rosszul, jól, hatékonyan, viccesen, segitőkészen vagy közömbösen kísérni a diákot a saját nyelvtanulásának az útján. Ezt a filozófiát az International House trénerei is vallják. Nekik kicsit könnyebb a dolguk: nem kell folyamatosan osztályozni, teszteket összeállítani. Emellett a diákok rövid ideig vannak itt, nagy óraszámban tanulnak, és a csoportokban a diákok közös nyelve az angol. Ha kilépnek az épületből, körbeveszi őket London. A kulcsszó az autonómia: a diák minél nagyobb autonómiával rendelkezzen a nyelvtanulás folyamata fölött, ez egyben felelősség is, ami az övé. Ez persze nagyon szépen hangzik. Ilyenkor mindig elszáll egy sóhaj: de akkor mi lesz az érettségivel? A török kolléganőt egyébként nagyon érdekelte a magyar angolérettségi, főleg, mikor mondtam neki, hogy milyen jók a feladatok. Megosztottam vele a honlapot, aminek nagyon örült. Ő ugyanis épp ezt a szintet tanítja: nulladik évfolyamos egyetemistáknak tanít angolt, hogy az egyetemen mint a tanulás nyelvét használhassák.