top of page

Szilágyi Rita

Current Trends - Theory and Practice

Középiskolai nyelvtanár vagyok. A diplomám az angol oktatására jogosít fel, amerikainisztika és orosz volt a másik két szakom. Tanítottam már sokféle embert - tizenéveseket és felnőtteket is. Emellett jópár éve fordítok, és szakfordító-tolmács diplomát is szereztem. Az angol irodalom és kultúra közel áll hozzám, kétszer is hosszabb ideig éltem Angliában. 

Az Erasus+ programnak köszönhetően két hetet tölthetek el Londonban, az International House képzőközpontban, hogy több mint tíz éves tanítási gyakorlatom új lendületet kapjon. A kurzus címe (A legújabb trendek - elmélet és gyakorlat) sokat sejttet, és a következőket ígéri (Course objectives):

a képzés végére a résztvevő

  • megismeri az angol nyelvtanítás legújabb alapelveit és gyakorlatát 

  • képes lesz ezen alapelvek és gyakorlat kritikus szemléletére 

  • megtanulja hogyan helyezze el ezeket saját munkájának kontextusában

  • megismer saját tanítási gyakorlatához illeszkedő nyelvtanítási eszközöket 

  • számos ötletet és tanítási anyagot gyűjt be 

A kurzus tematikája még ennél is izgalmasabban hangzik - ezt hagyom angolul:

Course content

The course will look at ways to help you gain a deeper understanding of the methodology of English language teaching (ELT) and learn practical techniques through:

  • task-based learning

  • the Lexical Approach

  • syllabus design

  • teaching large and mixed ability groups 

  • testing and correction

  • technology and language teaching 

  • learner autonomy

  • Content and Language Integrated Learning (CLIL)

  • motivation theories and motivating learners in the classroom

  • exploiting authentic and non-authentic listening and reading texts

  • integrating speaking, listening, reading and writing skills

  • integrating phonology into lessons

  • emerging methodologies - e.g. the Flipped Classroom 

A tanfolyamon tizenhatan vagyunk, legtöbben lengyelek. Az első ismerkedő nap után alakult ki a pontos tematika. Megegyeztünk, hogy az elmélet és a gyakorlat aránya kb 20-80% legyen.

Az első napon röviden a projektmunkáról volt szó, majd szövegfeldolgozó módszereket beszéltünk át. Sok tér nyílik a konkrét kérdéseinknek, egymásnak is sok tanácsot adhattunk. Szerencsére a csoport tagjai nagyrészt hasonló tanítási helyzetben dolgoznak, de van egyetemi tanár, és más tárgyat, vagy más idegen nyelvet tanító kolléga is.

a csoport fele

interaktiv táblán folyik a demonstráció

a projektmunka célja szelfi készitése Covent Garden különböző pontjain

Most pedig nézzük, mivel töltöttem a tanfolyam előtti napokat

London parkjai

éjszakai séta

koncert a National Galleryben

TBL avagy task based learning

Feladatvezérelt tanulás - a repülőúton idefele teljesen beborított egy gondolat. A tanév legeslegeslegutolsó napján megtudtam, hogy jövőre megkapom az egyik negyedikes csoportot. Ilyen még velem nem történt, és meglehetős stresszben töltöm mindazon perceket, amikor ez eszembe jut. 13 év alattiakat nem szoktam tanítani. Ők is túl kicsik nekem, mindig fellélegzem, mikor a csoportjaim végre kilencedikesek lesznek. 1400 méter magasságban azon törtem a fejem, mit kezdhetek ezzel a helyzettel. (Természetesen azon túl, hogy az ebben járatos kollégáimmal konzultációkat tartok.) Egy pár dolog persze eszembe jutott. És amikor Jess, a trénerünk a TBL-t részletezte, ráismertem, hogy ilyesmire gondoltam, ilyet kéne sokat csinálni a kicsikkel (és persze a nagyokkal is).

A lényeg a következő: adott egy megoldandó feladat vagy akár csak egy helyzet, amire egy kicsit ráhangoljuk a tanulókat (itt egy vacsorameghivás volt). Megjelenik 5 híres ember képe, ki kell találni, melyiket szeretné meghívni a tanárunk. Ahogy a tanulók párban beszélnek, a tanár felméri a hiányokat, és feljegyzi őket. Ezután a tanár elmondja, kit hívna meg, szóban. Majd félbevágott mondatokat kell összeilleszteni, ezután a tanár újra felolvassa ugyanazt a szöveget, a tanulók ellenőrzik, jól párosítottak-e. Majd az okos táblán megjelentek ezek a mondatok. Teljesen funkcionális mondatok, amik egyben gondolati sémaként is szolgálhattak a következő beszélgetős feladathoz. A mintamondatokban minden felmerülő problémát megbeszél a tanár a tanulókkal - nyelvtan, lexika, kiejtés, bármi. Lehet kérdezni, variálni. A mondatok továbbra is fent vannak a táblán. Egyéni feladat jön: te kit hivnál meg. Majd páros megosztás. A táblán levő mondatokat lehet használni, akár gondolatok rendezésére, akár nyelvi mintának. Ezután ugyanazt kellett csinálni újra, csak csoportban, és más partnerekkel. Végül teljes csoportnak néhány érdekes lehetséges vendégről lehetett mesélni. Az értékelő fázis következett ezután: visszajelzés a feladatra és a saját teljesítményre. Közben felkerül a táblára néhány jó kifejezés, amit a diákok feladatmegoldás közben használtak, és néhány hibás mondat is. Ezeket előbb párban, majd teljes csoportban javítják.

Azt hittem, rövidebb lesz a leírás. Mert miközben a feladat lement, nem is éreztük, hogy ilyen sokmindent csináltunk egymás után. 45 percbe nem férne bele, de egy dupla órára ideális. Vagy egy egyszerűbb feladat választása.

Itt egy kis (tényleg nem hosszú, lényegretörő és praktikus) szakirodalom azoknak, akik nem tartották unalmasnak ezt a sok szöveget (vagy ha nem sikerült érthetően elmesélnem):

http://www.onestopenglish.com/methodology/methodology/teaching-approaches/teaching-approaches-task-based-learning/146502.article

https://www.teachingenglish.org.uk/article/a-task-based-approach

Az International House épülete

Többnyire mi magunk is csoportokban beszéljük meg a megbeszélnivalókat.

Egy egészen új nevű technikát tanultunk. A szövegdiktálásnak egy művészi fokon megszerkesztett formája, amiben a felvezetéstől a házi feladatig minden elem a motivált és bizonyos mértékig spontán nyelvtanulást szolgálja.

Itt a dictogloss erősen lecsupaszított csontváza: http://esolonline.tki.org.nz/ESOL-Online/Teacher-needs/Pedagogy/ESOL-teaching-strategies/Oral-language/Teaching-approaches-and-strategies/Writing/Dictogloss

Itt pedig egy nagyon jó konkrét példa bevezető gyakorlattal, de csak a foglalkozás első fele van részletezve: http://lessonstream.org/2015/10/04/a-great-catch/

Ahogy végigcsináltuk a feladatsort, nyilvánvalóvá vált, hogy az, ami a lediktált szöveg ellenőrzése után következik, az legalább annyira fontos, mint ami addig történt: az új nyelvi elemekre való rácsodálkozás, az új lexika megértése, az ismert elemek megerősítése, a kiejtés pontosítása. A dictogloss használatakor a diákok egymásnak magyarázzák, mi hogy lehet, vagy épp nem lehet, közben észrevétlenül erősödik a nyelvtani magabiztosságuk. És éppenséggel az sem baj, ha a folyamatos jelenidőt olyan hevesen magyarázzák, hogy áttérnek az anyanyelvükre.

Jess visszatérő tanácsa: az anyagot ahol lehet, emeljük fel a lapról - azaz tegyünk az órába mozgással, átrendezéssel járó feladatokat. Persze, ezt én is szeretném, de ötletem nem sokszor van rá. Jess tanított egy technikát: a neve rafiaszoknya, angolul grass skirt, mert a lapot egyik oldalán mélyen csíkokra kell vágni. Minden csoport ideálisan más színű szoknyát kap a táblára ragasztva. Ez egy versenyeztető feladat, amit én alapvetően nem szeretek, de játszani jó volt, tehát ki fogom próbálni. A csíkokon bármi lehet, ami feladat, és oda lehet írni rá a választ. Minden csoportnak ugyanaz van a lapján. Szabályok: minden csoportban van egy futóember, egyszerre egy csíkot szabad leszakítania, és csak akkor mehet a következőért, ha a tanár jóváhagyta az előzőn a választ. Az a csapat/pár nyer, aki elsőként lett kész.

Mindig is úgy gondoltam, hogy a nyelvet nem lehet "megtanítani". Csak lehet rosszul, jól, hatékonyan, viccesen, segitőkészen vagy közömbösen kísérni a diákot a saját nyelvtanulásának az útján. Ezt a filozófiát az International House trénerei is vallják. Nekik kicsit könnyebb a dolguk: nem kell folyamatosan osztályozni, teszteket összeállítani. Emellett a diákok rövid ideig vannak itt, nagy óraszámban tanulnak, és a csoportokban a diákok közös nyelve az angol. Ha kilépnek az épületből, körbeveszi őket London. A kulcsszó az autonómia: a diák minél nagyobb autonómiával rendelkezzen a nyelvtanulás folyamata fölött, ez egyben felelősség is, ami az övé. Ez persze nagyon szépen hangzik. Ilyenkor mindig elszáll egy sóhaj: de akkor mi lesz az érettségivel? A török kolléganőt egyébként nagyon érdekelte a magyar angolérettségi, főleg, mikor mondtam neki, hogy milyen jók a feladatok. Megosztottam vele a honlapot, aminek nagyon örült. Ő ugyanis épp ezt a szintet tanítja: nulladik évfolyamos egyetemistáknak tanít angolt, hogy az egyetemen mint a tanulás nyelvét használhassák.

Miért ne használhatnánk a mobiltelefont az órán?

Biztosan sok tanár tette fel ezt a kérdést, de az első, aki meg is mutatta nekem, és még pár kollégának, hogyan lehetne ezt, az az iskolánk innovatív fuvolatanára volt.

Csaba egy online válaszadó rendszer használatára tanított meg minket. (Kahoot)

Jess játéka ennél sokkal egyszerűbb volt. Két csoportra osztott minket. Kompetitív üzemmódra kapcsoltunk.

A kivetítőn (írtam-e már, hogy az IWB mindennapi természetes segédeszközünk?) 16 színes kártya jelenik meg, a hátával. Mindegyik mögött egy felszólítás, ami így kezdődik: 'Keress a mobilodon egy képet, ami...' Az elsőt én találtam meg '...egy háziállatot ábrázol!' Türelmesen végigvártam, mig mindenki mobilján egy fotó lett a képernyőn: a legjobb barát, egy családi ünnepség, stb. A mi csapatunk nyert.

Melyik kamasz ne beszélne szivesen a saját fotóiról? A táblára felkerült három kérdés és már ment is a kiscsoportos cseverészés. Tanári monitorozás alkalmat adott néhány gyakran előforduló hiba megbeszélésére és néhány odaillő, frappáns kifejezés megtanulására DLF módszerrel. Ez csak annyit jelent, hogy mondatok vagy kifejezések (chunks) kerültek kihagyott szavakkal a táblára, amit a feladat lezártával a tanár átbeszélt a 'gyerekekkel'. Nem csak horizontálisan, azaz a szintagmák szintjén (nyelvtan), hanem vertikálisan is, más szavakkal variálva (lexis). Ezt a régóta gyakorolt technikát nevezzük késleltetett nyelvi visszajelzésnek (DLF). Úgy látszik, nem csak én gondolom úgy, hogy ebből rengeteget lehet tanulni, fejlődni. Amiben inkább felismerem a gyengeségem az az, hogy ezeket a kifejezéseket néhányszor vissza is kell forgatni - azon túl, természetesen, hogy bekerülnek a szótárfüzetbe.

Erről több dolog is eszembe jutott.

A mobiltelefon arra is kiváló, hogy a vizuális memóránkat kitágítsa.  Egy fiatal kolléga az első órán megkérdezte, hogy készíthet-e fotókat. Természetesen, jött a válasz. Ekkor esett le nekem, hogy ha a fiatalok valamit meg akarnak jegyezni, nem lejegyzik a noteszba, nem lefénymásolják, stb, hanem lefotózzák. Miért ne fotózhatnák le a táblát óra után? Nagy segitséget adhat az otthoni gyakorláshoz. Annak, aki vizuális típus, mint én, az új nyelvi elem elhelyezkedése a táblán már felidézi a jelentést.

A másik dolog a lexikális kártyák. Ezeket a tanulók vagy a tanár is írhatják. A mi kártyáink nagyok voltak (A6), és színes papírból készültek. Csak angolul íródtak, es csak az egyik oldalukra került fel a mondat vagy kifejezás (nem csak egyetlen szó). Egy leckén belül újra és újra elővehetők gyakorlás céljára. Lecke végén állitólag mindig van olyan diák, aki haza akarja vinni őket.

Ejtsünk szót a szótárfüzetről is.

Ezzel kapcsolatban házi olvasmányt kaptunk, kétfélét. Az én részem: George Woolard: Collocation - encouraging learner independence. A másik cikk: Jamie Hill: Revising priorities: from grammatical faliure to collocational success.

A szótárfüzet mint olyan nagyon hasznos eszköz. Jess otthoni használatra ajánlja, ebbe a gyerekek a "messy" füzetből szépen kiírhatják a szavakat. Amik legjobb, ha nem szavak! Woolard a kollokációkra irányítja a figyelmet, ami sokkal praktikusabb megközelítést, és variábilisabb tudást rerdményez. Az anyanyelvi jelentés és a kiejtés mellett kerüljön bele a mondat, amiben a tanuló órán látta, majd a kollokációk: milyen igével, mnévvel stb. használatos, a szó gyakori nyelvtani környezete (pl. prepozició), végül kedvenc kifejezés vagy újabb példamondat. Egy-egy ilyen bejegyzés később igény és tetszés szerint bővíthető, igy válik a tanuló tudásának a tükrévé.

Végül csoportonként poszteren reklámoztuk a szókincs tanulásának ezt az alapos és módszeres megközelítését. Ime a mi poszterünk. A karolinás diákok büszkék lennének rám: 3D-s kivitelezés.

Szabadidőmben a város különféle érdekes és unalmas részeit fedezem fel. A képeken egy teljesen hétköznapi, lepattant, színes (nem fehérek által lakott) külvárosi negyed iskolájának a fala látahtó. A tanévnek már egy hete vége, az udar csendes volt. Annál jobban feltűnt a felhalmozódó szemét. A mozaik pedig magáért beszél.

Dogma - egy katolikus iskolában hittanótán jelenik meg ez a szó. Mint ma megtudtuk, ez is a nyelvtanítás egyik trendi (ha nem is új) módszertani eljárása. Vegytiszta formájában szándéka szerint olyan törekvés, ami igyekszik 'visszatérni' a valódi, órán megjelenő igény azonnali megválaszolásához, ezen keresztül megragadni és formálni a nyelvtanítás folyamatát, és elszakadni a csillivilli, de egyben mégiscsak formális és életidegen nyelvkönyvektől. A tananyagot a külső környezetből behozott források és a tanár és tanulók által generált szövegek adják. A leírást olvasva egy harmadik világ-beli osztályterem képe bontakozott ki, ahol a legkülönfélébb nyelvtudású tanulókon és a tanáron kívül csak egy tábla áll rendelkezésre, és itt kell nyelvet tanítani, itt lesz igazán valódi. A dogme módszernek már inkább 'szoft' változatait művelik, és nem annyira módszer ez, mint szemlélet, hozzáállás, preferencia, amiben nagy hangsúlyt kap a spontaneitás - mind a tanulóké, mind a tanáré, és ennek a spontán, valódi igénynek a befogása a nyelvtanulás szekerébe - ami viszont igenis nagyon professzionális, koncentrált munkát igényel. Ha nem sikerül a spontán helyzetből tudást csiholni, akkor nem csináltuk jól. Jess elmesélte egy óráját, ahol ezt a szemléletet engedte eluralkodi, és hogy mi lett belőle. Erről eszembe jutott egy jópár évvel ezelőtti órám. Nem készültem. (A dogme órákra sem kell készülni). A téma (iskolaépületen belüli dohányzás) sem a gyerekek életkora, sem az iskola légköre szempontjából nem volt releváns. Nem nyitottuk ki a könyvet, felírtam a lecke egyik kulcsmondatát a táblára. Próbáltuk kitalálni, hol és miért lehet ez a mondat elhelyezve, ami egy csomó dolgot felvetett, ezeket végigtárgyaltuk, rengeteg felmerülő szókincs (emerging language) került fel a táblára - nagy részük az, ami a könyvben is volt - talán még egy szerepjátékot is rögtönöztünk. Jó óra lett. De nem ezért emlékszem rá még most is. A sokkszerű meglepetés a következő órán ért. A gyerekek felszólaltak, és azt kérték, többször legyen ilyen óra.

A 'dogme' órák egyik nehézsége a tanári kontroll fenntartása, ezért húzódoznak tőle a tanárok, és nyilván ezért nem terveztem később ilyen órát. El is felejtkeztem róla. Inkább készülök órára. De most, hogy tudom, hogy amit akkor a gyerekekkel átéltünk, az nem csak egy véletlen szerencse, egy egyszeri, spontán folyamat volt, számomra is felszabaditólag ható tudás.

Azt is hozzá kell tennem, hogy ritkán van arra szükség, még kevésbé alkalom, hogy egy teljes óra spontán, tervezetlen folyamat lehessen. De kisebb elemeknek hagyhatunk teret, engedhetünk a tanulók hangulatának, a bennük feszülő kérdéseknek.

A rafiaszoknyán kivul másik trükköt is tanultunk arra, hogy megpörgessük az órát. Ez a mini whiteboard, a palatábla modern változata. Egy fehér műanyaglap, A4-es, amire táblafilccel lehet írni. Például a szavak felfrissitésénél: ki írja fel először a szót vagy kollokációt, amit körülírunk, mondunk vele egy mondatot, amiben kihagyjuk a helyét. Jó gondolattérképnek, mert nagyon könnyű átalakítani, ellenőrizni egy-egy szó helyesírását, és akkor is jó, ha valamit nagyon gyorsan kell csinálni, és nem baj, ha csúnya lesz az írás.

A SARS mozaikszó egy régi bevált gyakorlatot takar, minden nyelvtanár műveli. Select, adapt, reject and supplement. Magyarul: bánj a kurzuskönnyvel mint nyersanyaggal. Ne félj szabadon formálni. Jó tudni, hogy ez is a modern nyelvtanítás módszertárának egyik eszköze. :) 

Egy szöveg, ami részletesebben elmagyarázza a dolgot: 
http://www.tesol.brawnblog.com/HUFS-TESOL/MatDev/Ts/Scripts/Wk8Seg1-2Instructor.pdf

Ha az óra célja a beszédfejlesztés, sok olyan elemet hallhatunk a diákoktól, amik nem pontosak, vagy úgy gondoljuk, az ő szintjükhöz túl egyszerűek, és szeretnénk javítani és magasabb szintre emelni a mondataikat. Ha az általuk használt nyelvre (emerging language) reflektálunk, segítünk nekik észrevenni a nyelvi elemeket, ezután megfigyelhetik, kutatást végezhetnek vele, memorizálhatnak helyesen összerakott vagy új, igényesebb szerkezeteket. Ez készséggé is fejlődhet a diákokban, ami az önálló nyelvtanulóvá válás folyamatában kulcsfontosságú lépés.

Mit tehetünk az összegyűjtött, átalakításra váró, vagy már javított kifejezésekel, mondatokkal?

* delayed feedback, azaz későbbi visszajelzés - az óra második felében, a táblán, akár hézagkitöltő feladat formájában, vagy másnap

* többféle memóriagyakorlattal mutatjuk meg a jó szerkezeteket

* szótárban vagy korpuszban keresés

* szókártyákat készíthetünk, ezek újra felhasználhatók a lecke későbbi óráin is

* párhuzamos mondatok: hogyan mondtad te, hogy mondanám én, ezzel a különbségekre irányíthatjuk a figyelmet

* a felajánlott jó szerkezetek közül a diákok maguk választhatnak, majd ezekkel tesztelik a társaikat, akár pl. mini whiteboardon

Végül egy video. Ez volt az utolsó házi feladat: egy youtube video Jim Scrivenertől, az International House trénerétől (nagyon szeretem a Teaching Learning c. könyvét magam is), Egy előadását ajánlotta a figyelmünkbe Jess. Igazából kettőt: Adrian Underhill mondja a második részt. Ideteszem a linket:

https://www.youtube.com/watch?v=ePXmeK1BvYk

https://www.youtube.com/watch?v=W7C83dg139A

Az üzenet az, hogy a nylvtanár nem akkor segt a diákoknak a fejlődésben, ha mindig mosolyogva elfogadja amit a diákok produkálnak, hanem ha gyengéden nyomja a jobb teljesítmény felé. Kifejezi, hogy ez még nem elég, hogy tudod (tudhatnád) jobban is. Szerintem ezt a mi iskolánkbn nem kell nagyon erőltetni, megy ez nekünk biztatás nélkül is. Ettől függetlenül a videó tanulságos, a tudás pedig, miszerint ez is a modern tanítás fontos eleme, felszabadító.

bottom of page