Pontosabban városkája. Szegedről érkezve kifejezetten kicsi, kaotikus és vidékies. A katedrális  és az egyetem kivételével semmi figyelemre méltó nincs benne: csak egy zegzugos, öreg és új házakat vegyesen felvonultató hely szokásos angol főutcával. Ami figyelemre méltó, az a környező táj a folyótorkolattal, és az előbb említett két intézmény.

A városka kifejezetten háromdimenziós: dombokra épült, épp ez teszi az utcák hálózatát ilyen zegzugossá. Térkép nélkül reménytelen eligazodni, mert bármelyik utca egy falban vagy szakadékban végződhet.

Szállásunk az egyetemi koleszokban van. A kurzus pedig egy patinás épületben a rakpart fölött, ami Turner egyik festményén is szerepel. Itt látszik igazán, mennyire jelentős épület volt ez a maga idején: közelében semmi más, mögötte magasodik a katedrális, amit ma persze már nem lehet látni erről a pontról a beépítések miatt. 

​

​

​

Az épület elől, de leginkább a harmadik emeleti tanteremből csodás panoráma nyílik a Dartmoor dombjaira. (Ugyanez a főutcáról.)

​

​

​

​

1

Reggel az épület előtti panorámás réten kezdtük a napot. Alapinfot kaptunk a kurzusokról, az oktatókról és a résztvevőkről. Szép számmal vagyunk magyarok, nagyon sok az olasz kolléga, akik túlnyomórészt nyelvkurzusra érkeztek, és még néhány egyéb országokból.

​

​

​

​

​

​

Az oktatóink bemutatása:

​

​

​

​

Bemutatkozó nap. Szakmai szempontból nem sok dolog történt. Örvendetes viszont, hogy azt a három tanárt (nem nyelvtanárok), akik nagyon nehezen fejezik ki magukat angolul – bár láthatólag sokat megértenek – kiemelték a csoportunkból és a nyelvkurzusra tették át.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

Délután egy helyi tanár és idegenvezető, Roger kísért körbe minket Exeter belvárosán; sok praktikus tudnivalóval látott el minket, és helyi érdekességeket mesélt. A katedrális igazi kulturális csemege volt.

2

Végre belelendültünk a munkába. Délelőtt a téma a kreatív tanítási módszerek fontossága, a mögöttük rejlő elméletek, és jópár feladat kreatív felhasználása volt a téma.

​

​

​

​

​

​

​

​

A délutáni órán pedig előkerültek a laptopok, telefonok és tabletek is. Sajnos az iskola Wifi rendszere nem bírja a terhelést. A csatlakozások lassúak voltak. Mivel mindenki a hozott gépén dolgozik, inkompatibilitási problémák is voltak, és összességében lassan haladtak a feladatok. Tovább is tartott a nap, mint a tervezett kurzusidő.

Mik voltak terítéken:

Flipgrid

Egy olyan platform, ahol a diákok könnyen készíthetnek rövid videokat a telefonjaikkal – feltéve, hogy tudják telepíteni az alkalmazást – és megosztani a tanárral és egymással is. Lehet tanári visszajelzéseket küldeni, szintén gyorsan és egyszerűen.

Word Art

Szófelhők készítése – kicsit körbejártuk, mire is lehet használni őket.

Ha én készítem: új téma bevezetésekor; ha személyessé akarok tenni valamit; szókincs felfedeztetésére; fogalmazáshoz kiinduló pontot adni vele. Ha a tanuló készíti: összefoglalásra; személyes téma prezentálására

Padlet

Ezen a felületen – szintén letölthető app, amin Kelemen Feri jóvoltából már regisztráltam korábban – mint egy üzenőfalon, akár a tanár, akár a diákok folyamatosan hagyhatnak üzeneteket: szöveget, képet, filmet, linket. Elég időintenzív dolognak látszik, ha ezen szeretném visszanézni a diákok munkáit, pl. házi feladatát. Arra viszont kiváló, hogy egy kurzus kiegészítő anyagait egy helyre fel lehessen tölteni. Még meg kell győzni engem arról, hogy miért jobb, mint a FB, amit a gyerekek naponta látogatnak, ezért észreveszik, ha ott üzenetet hagytam a csoportnak, míg ide nem fognak naponta felmenni. A kicsiknél jó lehet, mert nekik még nem lehet FB profiljuk, és gyakran a szüleik e-mail címét (nem) használják. A felület biztonságos, mert gazdaként szerkesztem a tartalmat.

3

A csoportokat modulokban tanítják, így ma különösen nagy létszámmal dolgoztuk fel a tanulási stílusokat többféle szempontból is, és magunk is teszteltük, melyik tanulási aspektusunk az erősebb. Ezután megvizsgáltuk, mi serkenti vagy épp gátolja a diákok motivációját.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

Míg a felettünk lévő teremben a drámás csoport fergetegesen érezte magát, amitől zengett a mennyezet.

Az ebédszünetet a kirándulás követte: Sidmouth tengerparti városkába mentünk buszokkal. Itt kis tudománytörténeti bemutató után (Jurassic Coast, Mary Enning és az evolúció elméletének publikálása) felmásztunk a parti szirt tetejére, hogy gyönyörködjünk a panorámában, majd le, hogy vééégre belegyalogolhassunk a tengerbe.

​

​

​

​

​

​

 

 

 

 

 

 

4

Ma végre elérkeztünk a lényeghez: Inclusive classroom. Olyan környezet, ami a “másmilyen” tanulót is befogadja. Egyenlő esélyek. Körbejártuk a fogalmat. Meg kell állapítani, hogy a “más” kategóriába bármelyik gyermek kerülhet akát permanensen, akár egy időre. De hogyan is alakíthatunk ki olyan környezetet, hogyan hozzunk létre olyan tananyagot, hogyan reagáljunk olyan módon, hogy valódi esélye lehessen megállni a helyét a többiek között? A tréner nem adott recepteket, kis csoportban azonban elég sokat beszélgethettünk ki-ki problémáiról, és hogy milyen konkrét ötletekkel oldják meg ezeket a helyzeteket.

​

​

​

​

 

 

 

 

 

Egy apró példa: overlay. Ez egy színes átlátszó fólia, amit a fekete-fehér nyomtatott lapra lehet helyezni, és láss csodát, tényleg valahogy letisztultabb érzést kelt az emberben az a teleírt oldal.

Egy filmet is láttunk egy olyan alsós iskoláról, amit úgy alakítottak át, hogy kerekesszékkel is lehessen benne közlekedni, tanulni, sőt játszóterezni. A bemutatott gyerekek közt többeknek tanulási nehézségei is voltak. Mind a pedagógusok, mind a tanulótársak nagyon nyitottan álltak az integrációhoz, és számos pozitív hatásról számoltak be.

A délutáni info technika órán megtanultunk…

QR kódot írni, és ötleteket kaptunk arra, hogy mikor és mire érdemes használni.

Quiver  - egy eszköz, amivel el lehet varázsolni a kisebbeket, és számos oktatási tartalmat lehet egyrészt szemléletesebbé, másrészt angol nyelvűvé tenni a nagyoknak.

Metaverse - ahol kvíz, és még sok érdekes mobilon megoldható feladat készíthető és küldhető át egyszerűen a tanulók okostelefonjára. Sajnos az én (second-hand és kissé túlhaladott) telefonom nem vette be ezt a kanyart.

A katedrális előtt sétáltunk el hazafelé, ahol vezetett sétákra invitáló táblát láttunk. Az esti séta témáját ellenállhatatlannak találtuk: Ghosts and Legends. 7-kor öt magyar is várta az önkéntes idegenvezetőt, aki nagyon profi volt. Számtalan hátborzongató helyi történetet mesélt. Megismertük a Laura Ashley üzletben kísértő lélek történetét, megtudtuk, hol az arany, amit a római légionáriusok kerestek, és köszöntünk Marthanak és Johnnak, akik együtt vetettek véget az életüknek.

 

5

Ma délelőtt az angol iskolarendszer volt terítéken. Nem csak a fő vonalakat ismertük meg, hanem olyan részletekre is fény derült, hogy milyen büntetéseket alkalmaznak, a gyerekek hány százaléka jár magániskolába, hány évesen “specializálódnak” a középiskolai tanulmányok folyamán, vagy hogy a Brexitnek milyen következményei lesznek az oktatásban. Lehetett kérdezni.

Ellenőrzésként egy 16 kérdést tartalmazó kinyomtatott lapot kaptunk. Ha valamelyik kérdés megoldására nem emlékeztünk volna, a falakon elhelyezett szövegekből ki lehetett keresni a hiányzó válaszokat.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

Ezután egy sorozat egy részét néztük meg: Educating Yorksire. A dokumentumfilmesek egy évre betelepszenek egy iskolába, és filmezik a hétköznapokat, sikereket és konfliktusokat. Minden megyéből választottak egy iskolát.

A délután szabad volt. Páran már kinéztük a délutáni vezetett sétát: Exeter a római és anglo-szaxon korban. Ez is ugyanolyan jól felépített és tartalmas program volt, mint a tegnapi. Megtudtuk, hogy a fő utca közepén magasodó tükörsima fém emlékmű az első angol nyelvemléket ünnepli, amit az Exeterben a középkor elején létesített könyvtárban őriznek még ma is, hiába fáj rá a British Museum foga.

​

​

​

​

​

​

​

6

Szombat van, és egy hete a mára várható időjárás volt a téma. Egész napos kirándulásra indultunk az óceánhoz. A cél: Boscastle, ahol nincs vár, ellenben a partvonal nagyon változatos; és Tintagel, ahol Roger szerint annyian vannak, hogy a Piccadilin érezheti magát az ember.

A reggeli szitáló eső és a hideg miatt mindenki esőkabátban várta a buszt. Cornwalli tájakban gyönyörködtünk útközben. A boscatleba vezető szerpentin a sofőrünket is zavarba ejtette. A látvány megérte. Feltámadt ugyan a szél, de egyre melegebb lett; Tintagelben pedig már el is felejtettük az időjárás miatti aggodalmainkat.

​

​

​

​

​

Artúr király vára persze nem olyan régi, mint az Artúr legenda szerinti Artúr-kor, bár már állt mikor Geoffrey Monmouth lejegyezte a történeteket. A mese annyira szíven találta a középkor emberét, hogy a legendakör folyamatosan bővült, az újabb korok további részletekkel és mellékszálakkal bővítették az ideális uralkodóról szóló históriákat. A vár, ami kétségtelenül itt állt, ma már csak lepusztult faltöredékekből áll, és egy pár jól elhelyezett tábla próbálja felidézni, milyen lehetett itt az élet a különböző történelmi korokban.

Valóban sok volt a látogató, de csak a bejáratnál torlódtunk fel, mivel a vár maga, pontosabban a félsziget, aminek a tetején a vár áll, óriási.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

8

A hétfő délelőtti órák a beszédfejlesztés és a hallott szövegértés kreatív metodológiájára lettek szánva. Sajnos hirtelen kétszer annyian lettünk, mert az egyik csoportnak nem jött meg a trénere. A baj inkább abban volt, hogy a CLIL csoport tagjainak az angoltudása kicsit elmaradt az ideálistól. Polly mindent megtett, de az időnk egy része ráment. Hat gyakorlatot próbáltunk ki, míg a téma végig az volt, hogy mitől nem beszélnek a diákok és milyen megközelítéssel tudjuk közlékenyebbé varázsolni őket, illetve mit is jelent pontosan az aktív odafigyelés a másikra.

Délután további technikai eszközöket próbáltunk ki:

Kahoot!

Ennek az eszköznek a használatát már otthon kipróbálhattam: egy iskolán belüli képzés keretében tanultam egy kollégától. Gyors és élvezetes a használata a pedagógus számára. 2-4 válaszos kvízt lehet készíteni képekkel, hanghatásokkal, és a tanulók okostelefon használatával adják meg a válaszokat. Előny: nagyon sok kész angol nyelvű kvíz áll rendelkezésre; tanárként sok szempontból elemezhetők az eredmények; a tanulók nagyon szeretik. Hátrány: amit csak a technika ördöge be tud vetni, pl. a Wifi korlátai miatt a válaszadás lassú, ami frusztráló.

Edpuzzle

Kész videókat ismert portálokról alapul véve (TED, Youtube, Crash course, National Geographic) kvíz készíthető ezzel az eszközzel: a video megállítható adott pontokban egy kérdéssel (teszt vagy nyílt), amire a tanuló válaszol. Ez a típusú munka házi feladatnak kiváló, mert egyéni, a telefonon meg lehet csinálni, visszanézhető, el lehet benne mélyülni egyéni tempóban. E-mailben el lehet küldeni a tanulóknak, akik a tanári felületen csoportként jelennek meg. A válaszok könnyen monitorozhatók.

Quizlet

Ez az az eszköz, amit előbb kellett volna kipróbálnom. Sokféle módban használható ez az oktatói felület, pedig tényleg csak felületesen néztük át mit lehet vele csinálni. A legnagyobb hasznát így első megközelítésben abban látom, hogy a kicsiknek eszközt adjunk - a papíralapú szótárfüzeten túl - a szavak memorizálására. Nem kell ugyanis sem e-mail cím hozzá, sem FB profil. A szavakat azonban nagyon sokféleképp lehet vele gyakoroltatni: képpel, magyar-angol párral, kiejtéssel és helyesírással.

Órán is lehet használni ezt az eszközt csoportos versenyzésre. A diákok egymásra vannak utalva abban, hogy a helyes választ megtalálják, de ehhez mindenkinél kell legyen egy okostelefon saját kézben. A tanulókat random helyezi csoportokba, amit talán így könnyebben el is fogadnak. A trükk az, hogy minden egyes rontással a csoport a nulláról újra kell kezdje a válaszadást. Összefoglalásra kiváló.

PollEv

Azaz gyors kérdőív. Ennek az eszköznek nem sikerült meglátnom a praktikus hasznát. Csak annyit jegyeztem le, hogy ez az eszköz is alkalmas arra, hogy házi feladatot adjunk vele a diákoknak.

A mai kulturális élmény a “pub” volt, a White Hart, ami nagyon-nagyon régi épület, csupa patinás részlettel. Az udvaron telepedtünk le, ahol egy termő szőlőtő kapaszkodott az oszlopra, mászott a tetőre. A tornác zugában, majdnem a fejem felett, egy pók-párt fedeztünk föl. A hím kerülgette a nőstényt és viszont. Furcsának tűntek, ismerősen ismeretlennek. Fotó, guglizás. OK, megint tanultam valamit. A fekete özvegy csípése nem halálos, csak irtó kellemetlen, és van olyan ház körül is megtelepedő pók, ami nagyon hasonlít rá. Mindenesetre elég riasztó volt.

 

9

Ma az olvasást és szövegalkotást elősegítő technikák voltak a délelőtti óra fókuszában.

Délután ehhez kapcsolódott az IT óra első témája:

Masterpiece generator

Egy szoftware, ami megírja a történetet (így a szöveg szerkezete, a fordulatok és a szövegösszetartó elemek biztosan jók lesznek) de a felhasználó által súgott (kiválasztott) elemeket használja a történet. A harmadik “short story” után a sablon nyilvánvaló, de a tizenévesek el lesznek ragadtatva a készterméktől, és sok kifejezést megtanulhatnak belőle. Lehet más műfajokat is létrehozni.

Ezután a The Big Challenge nevű programot mutatta be Jenny (Németország), ami teljesen kész anyagokat ad a tanár kezébe. A gyerekek a saját gépükre töltött appon használhatják, ami otthoni önálló tanulásra is alkalmassá teszi az eszközt. A feladatok a legkülönfélébb szintekre beállíthatók. Egy képpel megtámogatott hanganyag alapján kell feladatokat megoldani.

A LearningApps programot pedig én mutattam be.

Csoportokban fedeztünk fel ezek után más tanulástámogató szoftvereket: Newsella, ThinkCerca, Readworks és CommonLit. Végül az Educaplay lehetőségeit néztük meg a trénerünk előadásában.

​

10

Ma csak délelőtt voltak órák, hogy legyen elég időnk a kirándulásra: Dartmoor a cél, ami egy hatalmas nemzeti park gránitsziklákkal és vadlovakkal.

A “Cockney rhyming slang” volt a nap tananyaga. A Cockney nem csak egy dialektus megnevezése (London East End, alacsonyabb társadalmi rétegek), hanem egy beszédmódot, játékos, rejtett képes kifejezésmódot is jelent. Az angol nyelvi humor egy fajtája, ami gyorsan változik, ugyanakkor megkövesedett elemei is vannak, amik a kulturális közkincs részei. Az alap a hangalaki hasonlóság: “stairs/pears” amihez egy másik főnév is társul: “apples”. “She went up the stairs/She went up the apples and pears.” Majd előfordul, hogy a második akár ki is esik: “She went up the apples.” Világos. Bőséges illusztrációt kaptunk mellé, beleértve egy versikét is, aminek minden sorában van egy ilyen gyöngyszem (Paul Higgin: Hearts of Oak).

A délutánra előrejelzett időjárás “kellemes sétálóidő” volt, ehelyett rendes hőséget kaptunk. Minden perc megérte, még abban is volt valami jó, hogy az embermagasságnál is nagyobb páfrányrengetegben vágott úton araszoltunk (mert letereltek az ösvényről, de nem írták, hogy merre is kéne menni). Roger biztos lábbal rohant elöl, mint ma megtudtuk, 79 éves lábain, mi meg loholtunk a nyomában. Volt aki feladta, és visszaindult a buszhoz. Csakhogy a busz addigra már nem volt ott, meg kellett várnunk, míg utolér minket. Roger elmesélte kedvenc történetét, mikor is elveszített 14 tanárnőt a Dartmoorban.

A hatalmas nemzeti park nem egészen jelent gazdálkodás nélküli területet: legeltetés van itt birkákkal és tehenekkel, bekerítetten vagy szabadon. A leglátványosabbak a vad pónik, akik szabadon járnak-kelnek.

A gránitsziklák helyenként kiállnak a tájból, itt erősen megtépte őket a szél és a víz. Az ilyen dombtetők neve Tor.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

Visszaérve Exeterbe - bár elég fáradtak voltunk mindnyájan - nem lehetett hazaszaladni ledőlni, mert 8-kor a “green”-en pezsgős fogadás várt minket élőzenével. De addig még két óra volt hátra. Beültünk a George’s meeting house nevű pubba, és kinyújtóztattuk a lábainkat. A chocolate fudge cake csokiöntettel és vaniliafagyival gyorsan lecsúszott. Hétre már igyekeztem a kikötőbe (quay) ahol újabb vezetett séta indult, ami Exeter kereskedelmi múltját ismertem meg. Komoly harc folyt itt a tengeri kijáratért, hogy a gyapjútermékek elhagyhassák a várost. Végül a város a folyó mentén tengeri hajók által is járható csatornát épített, ezzel biztosítva a zavartalan kereskedelmet.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

A szabadtéri partin Ben, az IPC igazgatója játszott basszusgitáron, és az egyik olasz tanár trombitált. Nagyon jó, pergős “country” stílusú zene volt, többen táncra is kerekedtek.

 

11

Eljött a számadás napja. Bemutató miniórát kellett tartani az eddig tanultak felhasználásával. Ma hárman nem jelentek meg a csoportan, mert nem voltak elégedettek az eddigiek színvonalával. No comment.

Joelle volt a párom, mert ő is angolt tanít középiskolában. Kifejezetten jó élmény volt együtt dolgozni vele. Neki is volt egy elképzelése meg nekem is. Addig egyeztettünk, míg valami egészen mást terveztünk. A megvalósítással is elégedettek voltunk: egy szeptemberi első órát találtunk ki a nyári élmények megosztására, az angol felfrissítésére, az órán felmerülő nyelvi anyag bővítésével, képekkel, páros beszélgetéssel, házi feladattal.

Hanna és Kristine órája kicsiknek íródott. Németül tanultuk meg 10 állat nevét, és 8-10 éves gyerekeket alakítottunk: mi voltunk a tanulócsoport. Nekem ez igazi élmény volt, sokat tanultam tőlük.

Az ebédszünetben a 2. teremben kitettem a képeket amiket festettem/rajzoltam a két hét alatt. Sok kedves megjegyzést kaptam a sok kollégától.

​

​

​

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

12

Utolsó nap. Ma a téma: nyelvi érdekességek. Szókincsfejlesztés. Kommunikációs gátak és íratlan szabályok. Végül a megunhatatlan Limerick. Írtunk is néhányat. Íme az enyém:

There was an old teacher called Allison.
In classroom she cried:”What the hell is on?
There isn’t one student
who seems to be prudent!”
She can’t yet retire, so carries on.

Ma volt az első hűvös nap - végülis a helyieknek ez egy igazi csoda volt, hogy idáig minden nap meleg volt, többé-kevésbé sok napsütéssel. De kint az utcán egy fagyis autó várt minket. Majd a csoportképekhez sorakoztunk fel. Az oktatók és az irodai dolgozók feldobott izgatottsággal szaladgáltak az iroda és a “green” között mire mindenkinek meglett a megfelelő igazolás, nyugta, stb.

Igéretet kaptunk arra, hogy megkapjuk az összes résztvevő e-mailcímét, hogy később is kapcsolatban maradhassunk.

​