Bevezetés (Luton repülőtér)

Az Erasmus kalandok harmadik állomása számomra Dublin lesz. Még soha nem jártam Írországban, holott egyetemi tanulmányaim óta vonz ez a kultúra. Történelmük sok párhuzamos vonása a magyar történelemmel, hasonló társadalmi és gazdasági fejlődésük lehetőséget ad arra, hogy otthon érezzem magam itt. Ugyanakkor a feltűnően különböző földrajzi és éghajlati adottságok kíváncsivá tettek.

A tanfolyamra készülve első lépésem az volt, hogy befizettem egy geológiai témájú egynapos buszos kirándulásra. Úticél: Giant’s Causeway, Észak-Írország. Át fogunk lépni egy határt, ami erőszakos cselekmények és a Brexit tárgyalások miatt híresült el, de várhatólag mindebből most semmit sem lehet majd észlelni.

Kaptam még egy impulzust a dublini repülőút előtt. A tanfolyam előtt pár napot Londonban töltöttem, ahol a Strawberry Tours vezetett sétáján East Enden graffitológiat (Street art) hallgattunk egy fiatal, Dublinban tanult ír építésztől. Három tippet is adott, amit feltétlenül meg kell nézni Dublinban.

Az Alpha  College is kért tőlem egy űrlapot, amit 4 nappal a tanfolyam előtt vissza is küldtem. Ebben arról tájékozódtak, hogy a csoport résztvevői milyen digitális eszközöket használnak már a tanítás során.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

 

 

 

 

 

 

A Hold nem a tanfolyam része. A Natural History Museum kihagyhatatlan, ha eljutok Londonban. Most ez a csoda várt. A Victoria és Albert Múzeumba csak az udvari kávézó miatt mentünk be - ez is a kedvenc helyeim egyike.

​

Nulladik nap (Dublin)

Este 9 óra van, még világos odakint. Fáradtan érkeztem haza a diákszállásra. Ez egy egyetemi kollégium, ami nyáron hosztelként üzemel. A szoba pici, praktikus és tiszta, a közös konyha napok óta nincs takarítva, büdös a felgyülemlett szeméttől, és nincs benne sem evőeszköz, sem pohár, sem más egyéb. Szerencsére bevásároltam hazafelé egy levest és egy sört, így gyorsan kényelembe helyeztem magam a szobámban. Holnap átkérem magam egy másik blokkba.

A mai kirándulás hosszú volt, hiszen 260 km-t kellett legyűrni az úticélig. Hajnalban keltem, hogy biztosan odaérjek fél hétre a Molly Malone szoborhoz. Megint cserbenhagytak a digitális eszközeim: a Maps.me (kedvenc offline térképem) lefagyott mielőtt az útvonalat beállíthattam volna. Szerencsémre emlékeztem az irányra, hogy kb mekkora távolság van addig, és a szobor nevére. A hajnali kissé ittasan hazafelé igyekvő fiataloktól kértem segítséget, és a taxisofőröktől. Dublin kisebb, mint gondoltam, pillanatok alatt megvolt minden. Nagyon népszerűek az egynapos kirándulások: legalább 4-5 hasonló cég ajánl ilyen programokat, és ma az Irish Day Trips cég három csoportja is várakozott a szobornál. A zajos buszos utazásért kárpótlás volt az óceán látványa, az idegenvezető történetei, és a csodálatos környezet. Az “óriás gázlója” egy geológiai képződmény. A frissen kifolyt bazalt láva hatszöges oszlopokban dermedt meg, akár a  badacsonyi bazalt-orgonáknál. Csak épp a tengerparton. A gázló pedig átvezet a “rokonokhoz” Skóciába. Valóban közel vannak a skót partok, lehetett látni a hegyek körvonalait. És az út ott folytatódik. Csak épp a közbeeső szakasz elmerül a tengerben. Valóban lélekzetelállító volt, nem lehet betelni vele. Sajos nem is volt rá idő.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

 

 

A határ Észak-Írország és az Ír Köztársaság között láthatatlan. A hazaúton azonban egy országon belüli, nagyon is valós határt látogattunk meg. Belfastban (ami Észak-Írország adminisztratív központja) az élelmes taxisofőrök városnéző túrára viszik a kirándulókat a nem is olyan régen történt vérengzések színhelyére. Láttuk a belfasti “protesáns” és “katolikus” közösségeket elválasztó öt és fél kilométer hosszú betonfal mindkét oldalát (négy kapun lehet átkelni, most csak egy volt nyitva), meghallgattuk a történeteket a sofőröktől, akik szemtanúk voltak, akiknek a családját mélyen érintették ezek a ma már történelmi események. Megnéztük azt a 10 emeletes blokkot, aminek a felső szintjeiről a brit katonaság a Good Friday békekötés után (mikor már tényleg mindenki letette a fegyvert) sem volt hajlandó kivonulni, ahonnan jól be lehet látni az ír városnegyedet, és egy jó mesterlövész bárkit kilőhet. Szívbemarkoló volt hallgatni a beszámolót az íreket évszázadokon át hátrányosan megkülönböztető törvényekről és intézkedésekről, és a reménytelenül nagy túlerővel szemben vívott gerillaharc részleteit. A taxisofőrök kedvesen és türelmesen meséltek, szívesen vették a kérdéseket. A falnál tollakat kaptunk, hogy a békeüzeneteinket mi magunk is otthagyhassuk.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

 

A négy kapu egyike, a brit oldalról - hétvégén csak egy van nyitva.

 

Első nap (Alpha College)

Hatan vagyunk a csoportban: ketten Németországból (felnőtteket tanítanak), ketten Magyarországról (Karolina, és Pannonhalma), egy cseh és egy spanyol tanárnő. Délben már egy KA2 projekt körvonalait kezdtük rajzolgatni a spanyol tanárnővel, akinek már belga, francia és német partnerei is vannak. Szuper.

Google Classroom

Katie dolgozott ma velünk. Létrehoztunk egy csoportot, hogy lássuk, hogy működik ez az alkalmazás. Később még többet is tanulunk róla. Egy kvízt készített mindenki, amit lejátszva mind a tanári, mind a diákoldalt meg tudtuk figyelni. A kvíz készítése éppolyan egyszerű és gyors volt, mint a LearningApps oldalon, és a tanár könnyen nyomonköveti a diákok együttes eredményét. Házi feladatnak is fel lehet adni, és órán is lehet telefonnal és tablettel is játszani. A diák pedig utólag megnézheti a helyes válaszokat.
Tulajdonképpen egy kapcsolattartó felület. A grafikája kicsit jobb, mint az Edmodo, de messze nem olyan szép, mint a Padlet. “The Google Classroom app is a collaborative app which integrates seamlessly with other apps that are part of the G Suite for collaboration, such as Google Drive, Google Calendar, Gmail and Google Slides. That makes it easy for teachers and students using Google apps to give and collect assignments and share materials. For example, whenever you give an assignment in Google Class, you can set it to show up on a shared Google Calendar. And you can attach directions and worksheets to the assignment easily using Google Drive. By doing this, students and teachers can share a wealth of information. Everything from supplemental material and explanations, to assignments and deadlines can be uploaded to Google Classroom and distributed to everyone in your group.”

Már csak az a kérdés, akarunk-e ennyire nagy mennyiségű anyagot megosztani egy-egy tanulócsoporttal online.

A koleszban átraktak minket Julianával egy másik blokkba. Minden csodálatos, konyha tiszta, felszerelt. Sajnos az ablakom a hatalmas szellőztetőgépek fölött van. Elég zajosak.

Este egy igazi ír pubban vacsoráztunk: Clara, Juliana meg én, közepes árfekvésen, és nagyon jól éreztük magunkat: halk zene, végtelenül kedves pincérlány (brazil), finom fogások, és egymás véget nem érő, hihetetlen történetei.

 

Második nap

Ma Rachel volt az oktató, aki egy igazi show-woman. Ha belelendül az előadásba, kikapcsolok, de nem mindig sikerül időben visszakapcsolnom. Olyankor igyekezni kell, hogy utolérjem a többieket.

OK. Ma elég sokat tanultunk a Google Classroomról, mivel minden otkaktás ezen keresztül történik. Ma a PPT megfelelőjét használtuk (Google Slides), csak hogy felfedezzük ezt az eszközt. A dokumentumot háromféleképp lehet megosztani másokkal: “can edit”, “can comment” és “can view”. És a dokumentumok korábbi verzióit is vissza lehet keresni, ha szükséges. A fenti kérdésre is megvan minden válasz, és már az is világos, miért ezt az eszközt tanácsos iskolai célra használni. A GDPR csak az egyik ok. Praktikus is, mivel minden körülmények között működik. A tanulóknak megvan minden a saját oldalukon. Papírtakarékos. Nem vész el. És a tanár nyomon követhet, ki mit tett hozzá a közöshöz. Emellett ott van, ahol a gyerekek e-mailje, nem külön felületen kell belépni, vagy keresni az új anyagokat.

 

Ben ma is elvitte a csoportunkat városnézésre. Nagyon művelt a srác (mellesleg kiderült, hogy gaelic tanítási nyelvű középiskolába járt), és jó előadó is, imád szövegelni. Szerinte ez ír sajátosság. Tegnap különösen sokat hallottunk az írekről: nagy mesemondók, viták/lázadások/veszekedések kirobbantásában elsők, de soha nem nyernek benne. Ma megtudtuk, hogy az írek nem is feltétlenül kelták: ha megkapargatjuk, Ben szerint sok ír genetikailag sokkal inkább britt vagy éppen viking. A 18. Században volt egy nagy nemzeti fellángolás, amikor is az ír értelmiségiek beindították a mítoszgyártást. Összeszedték, és egyben feldolgozták a mértéktelenül sok legendát, ami az írek körében terjengett (minden közösségnek megvoltak a jól képzett történetmesélő emberei). Ezekből kikerekedett egy hős nép legendája, ami utolsó csepp véréig harcol az elnyomó hatalom ellen, a szabadságért. Ben tegnap a Garden of Remembrance emlékműve előtt mesélt nekünk Lir gyermekeiről, akik hattyúvá változtak, és várják a 800 sanyarú év végét.  Ma pedig megtudtuk, hogy miért kell a kettőt, mint mennyiséget, a mutató és középső ujjunk használatával, tenyerünket feltétlenül kifele fordítva mutatni. Történelmi oka van. A Dublini várban jártunk, ami természetesen az elnyomás emlékműve (és a középkorban az angol íjászok innen mutogattak ki az íreknek ronda dolgokat). Ben a Chester Beatty nevű, elég furcsa történetű műtárgy-gyűjteménybe kalauzolt el bennünket. Ez egy ingyenes múzeum, és a kiállított anyagok többsége szakrális kézirat vagy korai nyomtatvány volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vár udvara: a normann torony és az Erzsébet-kori palotaépület / Mária-történetek etióp kódexből

Harmadik nap

Ma elmélyedtünk a projektmunkában. Egy kis elmélet, egy pár példa, néhány gyakorlati tanács. És végül a saját projektmunkánk: podcast készítése. A témafelvetéstől a tervezésen át a megvalósításig, aminek része a hangrögzítő program telepítése is, végül a megosztás. Érdekes volt. A legnehezebbnek az értékelés tűnik. De erre is kaptunk értékes tanácsokat.

Természetesen a Google Classroom a munka terepe továbbra is, és egyre jobban szeretném már látni a tanári oldalát (eddig diákként vagyunk bejelentkezve), valamint azt látom, hogy a rengeteg felhalmozódó anyag miatt már nagyon nehéz visszakeresni a dolgokat.

Délután a Trinity College, Dublin legrégebbi és egyben legnagyobb presztizsű egyeteme volt a sétánk célpontja. Itt van kiállítva a Book of Kells, azaz a Kells településen valaha használt kódex, ami a négy evangéliumot tartalmazza latinul. Ben előre szólt, hogy hagyjunk elég időt arra is, ami utána lesz. Az emeleten a régi könyvtár volt. Csodálatos élmény: a hatalmas tér, a fa bútorzat, a fények, a könyvek szaga, a szobrok.

Bennel kint találkoztunk újra, és mesélt az egyetem múltjáról és jelenéről, a fiatalok lehetőségeiről, a bevándorlásról és kivándorlásról. Végül megkértük, beszéljen egy kicsit gaelic nyelven. Szép hangzású nyelv, és semmit nem lehet belőle megragadni.

 

Negyedik nap

Ma a “blended learning” volt a téma, és Rachel feltétlenül meg akart bennünket győzni arról, hogy jó dolog oktató videókat készíteni, amivel a gyerekek otthoni felkészülését, főleg a gyengébbekét, jól meg lehet segíteni. Nem volt mese, neki kellett látni videót gyártani. A “Screencast-O-Matic” segítségével tényleg nem egy nagy varázslat a dolog, de rendesen elő kell készíteni a képanyagot mielőtt a felvételt elindítja az ember. Szerkeszteni az ingyenes verzióval nem lehet. Nem volt jobb ötletem témának, mint hogy bemutatom a többieknek a LearningApps alkalmazást, amiről már többször beszéltünk is.

A video gyártásba annyira belelendültem, hogy egy 13 perces anyagot kellett kitörölnöm, mert kicsit túllépte az 5 perces keretet. Nagyon össze kellett tehát szorítanom a mondanivalóm.

Délután elstartoltunk a tengerpart felé. Városi busszal mentünk ki egy földnyelv végébe, a Summit nevű pontra, onnan lesétáltunk Howth pici vasútállomásáig. Az állomásépület alatt található The Bloody Stream vendéglőben fish and chipset ettünk, majd vonattal vissza a városba. Mára esőt jósoltak, de pár perces szemerkéléssel megúsztuk. A Bloody stream tényleg véres: egy 12. századi csata zajlott itt, aminek bizonyítékait (hogy pontosan mit, azt az étlap ismertető szövege nem részletezte) az építkezés során megtalálták.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

    Marie is eljött velünk, aki nyelvtanfolyamra érkezett Dublinba.

 

Ötödik, egyben utolsó nap

A mai nap szelesen és hidegen indult, ami eddig a legrosszabb időjárás volt. Így is maradt egész nap, de délelőtt ki sem néztünk az ablakon, úgy el voltunk foglalva a feladatainkkal. Tanári Google classroom fiókot hoztunk létre, felraktuk az anyagainkat, és még tanulókat is felvettünk. Így kiderült, hogy a személyes e-mail címmel is tudunk privát osztályt létrehozni, de a Google iskoláknak a Suit szolgáltatást ajánlja. Az Alpha College tavaly nyáron gondosan mérlegelte a hasonló lehetőségeket, és mindent összevetve ezt a megoldást választotta. Az iskolának van egy fiókja, amihez minden tanár saját gmail címet kap, így a személyes e-mail címét nem kell kiadnia a tanulóknak. Az iskolán belül létrehozott osztályokhoz a technikai felügyelő hozzáféréssel rendelkezik, így a vezetés is láthatja, milyen anyagokat használnak az osztályok. Minden osztálynak létre lehet hozni egy classroomot, ahova a tanár felheteti a tanulást támogató anyagokat, a feladatokat, határidő megjelöléssel, és üzenhet a csoportnak. Külön egy-egy tanuló is kaphat személyre szabott feladatot, amit mások nem látnak. Az EU-s szabályozások szerint a tanár sem ismerheti a tanuló emil címét, de ezt nem is kell tudnia, mert kóddal lépnek be a tanulók. A tanulók a platformon üzenetet, képet, linkeket, stb oszthatnak meg a csoporttal (egyéni zárt beszélgetésre nincs lehetőség) olvashatják egymás bejegyzéseit, hozzáférnek a tanár által feltett feladatokhoz, és beadhatják a kész munkáikat. Az ide felrakott anyagok, ha órán bemutatásra kerülnek, egy pillanat alatt elővarázsolhatók, ha a tanár már kinyitotta a saját fiókját, és nem mennek el percek a technikai malőrökkel. És meglepve tapasztaltam, hogy ezek a Google Driveban is elérhetőek lettek.

Mivel ez volt az utolsó nap, megosztottuk egymással a fotókat, elmentettük a kapcsolatokat. Jó kis csoport volt, remélem mindenkivel fogok még találkozni a jövőben.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

 

 

 

 

Roland (szociális munkás, Németo.), én, Eliska (nyelvtanár, Cseh K.), Clara (iskolaigazgató, Spanyolo.), Rachel (Alpha), Katie (Alpha), Juliana (szabadúszó nyelvtanár, Németo.) és Alida (nyelvtanár, Pannonhalma) 

 

Este volt egy kis társasági esemény az ebédlőben, de mivel a mi két oktatónk nem vett részt, testületileg úgy döntöttünk, hogy ez a fiataloknak van szervezve (akik nyelvtanfolyamokon vannak itt). Hozzájárultam én is az est sikeréhez öt grafikámmal, aminek a fénymásolatát csinosan bekereteztem a könyvtárban.

Délutánra a Botanikus kert volt betervezve, ha esik, ha fú, mert eddig nem volt lehetőségem oda gyalogolni. Az ebédemet felmarkoltam a kávézóban, ledobtam a szobámban a laptopom, és tempós gyaloglással egy szépen rehabilitált csatornapart mentén fél óra alatt már ott is voltam. Kellett sietni, mert 5-kor záróra volt. És semmit nem akartam kihagyni. Két órám volt végig loholni a négy pazar üvegházon, és még nem is sejtettem, mi van azon kívül. Ekkor, csodák csodája, kisütött a nap. Egyik látvány után a másik tárult fel, amint fáradhatatlanul fedeztem fel a kert tájait. Mikor úgy éreztem, hogy ideje célba venni a kijáratot, még belebotlottam a konyhakertbe (ami kicsit nagyobb volt, mint az enyém otthon), és inkább megkockáztattam, hogy bezárnak. De megvárt a kapus mindenkit, nem tartották szigorúan a zárórát. Millió fotót készítettem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este még a csoportunk bement a városközpontba egy sörre a Church nevű vendéglátó helyre, ami részben (a karzaton) elegáns étterem volt. Nem éreztem jól magam a kibelezett templomban, ahol a DJ pultja volt az oltár helyén, az orgona megmaradt elegáns dekorációnak, és mi az 5.-10. parancsolat alatt fogyasztottunk a sört. De az este hozadéka az volt, hogy Claraval megerősítettük elköteleződésüket a diákmobilitás ügyében, pontosítottunk pár praktikus részletet, elmondtuk eddigi rossz és jó tapasztalatainkat (itt külön hála Noéminek, hogy két mobilitásra is elvitt magával, így beleláthattam abba, hogy mit, hogyan, kivel és mennyit dolgozott a projekten).

 

Hatodik nap

Hazautazás. Reggel hat órakor kiléptem a szállásról, és rám esett az összes eső, ami eddig visszafogta magát. Igazán szerencsénk volt az időjárással, de most rendesen átázott a cipőm, mire felszálltam a reptéri buszjáratra. A beszámolót Lutonban írom, mivel Londonban egy órát késik a csatlakozó gép felszállása. Este 10-re fogok hazaérni. Holnap pedig Veni Sancte Spiritus.

​