Az Erasmus plus sikeres pályázata tette lehetővé, hogy egy hetet Olaszországban tölthettem szept.
30. - okt. 9. között. Az Europass tanártovábbképzési kurzusai közül egy olyat választottam, amely négy területet járt körül: a kommunikációt, a kreativitást, a kritikus gondolkodást és az együttműködést. A tanfolyam nyelve angol volt, melyet nagy meglepetésemre elég jól értettem, én viszont elsősorban olasz nyelven kommunikáltam. A csoport kis létszáma (7 fő) lehetővé tette, hogy
sok mindent, így a nyelvi akadályokat is áthidaljuk. A délelőttönként szabadon fedezhettem fel Firenze nevezetes helyeit, lenyűgöztek Michelangelo, Donatello, Fra Angelico, Giotto… műalkotásai, a középkori város hídjai, templomai, hangulatos utcácskái. Délután pedig „tanulóként” ültem az iskolapadban. Többféle játék, páros és csoportmunka kívánta meg tőlünk tanároktól a kommunikációt, az együttműködést és a kreativitást. Büszkén mutattam be iskolámat, s ismerhettem meg egy lengyel, két holland és egy szerb intézményt. Egy háromgyerekes olasz családnál laktam, ahol az édesanya középiskolai tanár. Reggelente ott robogott el biciklivel a nyüzsgő utcán mellettem, én pedig örömmel állapítottam meg, milyen jó az iskolai feladatoktól most szabadnak lenni. Esténként finom olasz meleg vacsorával vártak, s ehhez hozzátartozott a jó beszélgetés is a háziakkal. Tizenhat éves, legkisebb lányukkal hasonló nevelési helyzetek adódtak, mint általában nekem itthon, ez is hozzájárult, hogy úgy éreztem, családias légkör vesz körül. A nyelvet húsz év után ismét aktívan beszélni, külföldön egyedül helytállni nagy kihívás volt, de - Isten kegyelméből - mindez álomutazássá vált.

​

A kurzus háromféle síkon járta körül a megadott négy témát: egyrészt az elméleti hátterévelfoglalkoztunk, másrészt különféle youtube videó részleteket néztünk az adott területtel
kapcsolatban, melyek általában valamilyen iskolai alkalmazást mutattak be, harmadrészt pedig mi
magunkon próbáltunk ki egyes gyakorlatokat párban vagy kiscsoportban.
A személyes kapcsolatok fontossága került elő indításképp az egyik videóban, mely arra világított rá, hogy minden gyereknek szüksége van egy olyan felnőttre, aki kitart mellette, soha nem mond le róla, s elhiszi, hogy képes jobbá válni, még ha ő nem is hiszi el ezt saját magáról.

A kommunikáció új tanórai formáival ismerkedtünk:

Játékos módon visszajelzést adni az órai anyagról mennyivel másabb, mint hagyományos módon.
Miért ne lehetne az észrevételeinket egy papírlapra írva, papírgalacsinná összegyűrve dobálni, míg a megadott jelre mindenki felolvassa valakiét, akié épp a kezében van.
Egyik nap arra bátorítottak minket, hogy írjunk egy képeslapot. Üzenjünk magunknak! Egy hét múlva a képzés végén, majd megnézzük. A gyerekekkel hasonlóképp megtehetjük ezt. Használhatjuk ezt a formát arra, hogy elhatározásaikat fogalmaztassuk meg vagy egy problémás tanulóról pozitív visszajelzésképp képeslapot küldjünk a szüleinek. Ez a forma erősíti a személyességet, azaz hogy gondoltak rá, s ha másnak írjuk, meglepetésként éri őket.
Óra végi zárás lehet egy „shouts outs” ​Valamiféle dicséretet bekiabálni valakiről.

A kommunikáció része a jó meghallgatás. „Két fülünk van, és csak egy szánk, hogy jusson eszünkbe, kétszer annyit kell hallgatni, mint beszélni.” Ennek része, ha valaki személyes dolgot mond, ne szóljunk közbe. Ne azért hallgassuk érdeklődéssel a másikat, hogy válaszolni tudjunk, hanem azért, hogy megértsük a másikat.
A diákok tanulásban való együttműködését kérdések feltevésével ösztönözhetjük. Mélyebben bevonhatjuk egy adott témába, ha riportot készíttetünk velük felnőttekkel vagy levelezésre bátorítjuk őket más gyerekekkel. Netán kis „tudósokként” beszélünk velük. Kipróbálhatják magukat tanárként a többi gyerek tanításában.

Mi magunk a pedagógusi együttműködési képességünket egy csoportmunkában tesztelhettük. Egy
firenzei épületet kellett megtervezni és elkészíteni pillecukorból és olasz tésztából. Bár a valóságban a feladat megvalósítására koncentráltunk, mindezek mögött pedig előbukkantak az erősségeink, a gyengeségeink, a kudarctűrő képességünk, a képzelőerőnk, a humorérzékünk, hogy mennyire tudunk improvizálni…
A kreativitás ugyanolyan fontos az oktatásban mint az írástudás. Olyan folyamat, amelynek során
értékes, eredeti ötleteink támadnak, inkább többé mint kevésbé különböző területek, diszciplinák
interakciójából, nézőpontjaiból táplálkoznak.
Ha nem vagyunk készek tévedni, sosem jövünk elő valami eredetivel. (Felnőttként már félünk tévedni!) Picasso: Minden gyerek művésznek születik! A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.

​

„A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
Einstein

A kreativitásra az élet minden területén szükségünk van, csak nem használjuk. De ha megtesszük, egy másik világ tárul elénk. A BRAINSPIN kártya segítségével csapatban dolgoztunk a kreativitásunkat használva. Az adott képekre megtalált asszociációs ötleteinket gyűjtöttük össze. Az volt a lényeg, hogy egy egyszerű rajzról minél több tárgy, dolog eszünkbe jusson.

Egy téma megvitatásához használható az akvárium módszer (Fishbowl method). Lényege, hogy egy
adott téma kapcsán az osztály néhány kiválasztott tanulója egy kis kört alkot úgy, hogy a vitázó felek egymással szemben helyezkednek el. A többiek egy nagyobb kört alkotnak a „vita-akvárium” körül, és elmélyülten figyelik a diszkussziót, ugyanis egy adott pillanatban maguk is bekapcsolódhatnak a belső kör vitájába – pl. egy adott jelre helyet cserélnek a bent lévőkkel, ezt követően ők érvelnek tovább, a korábban bent lévők pedig megfigyelők lesznek.

A KWL-lapok segítenek a diákoknak, hogy információt szerezzenek egy egység, vagy egy lecke előtt,
közben és után. Vagyis amit a diákok tudnak, amit akarnak tudni, és amit már tanultak. Használhatók arra, hogy a diákokat egy új témakörbe vezessék be, aktiválják az előzetes ismereteiket, megoszthassák célkitűzéseiket és figyelemmel kísérjék a tanulást.

A kritikai gondolkodás segítségével megállapíthatjuk, hogy egy nekünk szánt vagy általunk másoknak adott információ igaz-e vagy manipulatív tartalmú. A diákok nem igazán tudják, mi a különbség a vélemény, gondolat, tény és reklám között. Az információ (pl. vélemények, hozzáállások – akár a sajátunké is) józan megítélésén és aktív értékelésén alapszik ez a fajta gondolkodás, mely során kérdéseket teszünk fel, több szempontot is figyelembe veszünk, s mérlegeljük, hogy a sztereotípiák, berögzült feltételezések, előítéletek, valamint a lehetséges érdeklődés milyen hatást gyakorol ránk. Elemeznünk kell, hogy valóban pontos, világos, lényeges és logikus-e. S ez még mind nem elég – legelőször is meg kell szabadulnunk a kritikátlan elfogadás régi rossz szokásától. Csak ezután építhetjük be gondolkodásmódunkba a kritikai elemeket. Ahogy Einstein is mondta, nem szabad felhagynunk a kérdezősködéssel.

A fogadó órának egy új lehetősége teljesen felvillanyozott. A kritikus gondolkodás felhasználásával reflektál a saját iskolai munkájára. Az ún. diákok által vezetett konferencián a diákok tájékoztatják szüleiket arról, hogy milyen célok szerint haladnak előre, és milyen tanulók. Végignézik a negyedéves munkájukat, és leírják a növekedési területüket, azok sikerét, azokat a tárgyakat, amelyeket szeretnek. Szempontok: Mit szeretnél megmutatni? Mit szeretnének látni a szüleid? Mit szeretnének látni a tanáraid? Ezek alapján összeállít egy mappát. A szülőnek a gyerek mutatja be és értékeli az iskolai munkáját. A tanár megszólalása mindeközben minimális.

Hasznos volt mindezeket meghallgatni, amit lehetett kipróbálni. Bízom abban, hogy lesz, amit be tudok építeni a tanítási gyakorlatomba.